Jevgenyij Anyegin, utolsó fejezet első sorai Jó olvasóm, lehetsz akárki, |
| "De én miért lettem más? - töprengett Sturm magában, pedig tudta a választ, mialatt a törpe zsörtölodését hallgatta; a surranó, a törpe, a varázsló, a fél-elf... miatt. Ők tanították meg rá, hogy más szemmel is lássa a világot: mandulavágású szemmel, a sajátjánál gyöngébb szemmel, sőt, még homokóra-szemmel is. A Derekhez hasonló lovagok csak fehérben és feketében látták a világot. Sturm egyszerre látta a világ ragyogó, tarka színeit és nyomasztó szürkeségét." (DragonLance Chronicles: Dragons of winter night) "Lehet, hogy győzhet a sötétség, de a reményt sohasem olthatja ki végleg. Bár egy gyertyaszál... vagy akár ezer... leéghet és kihunyhat, mindig lesz valaki, aki az utolsóról meggyújtja a következőt! (DragonLance Chronicles: Dragons of spring dawning) "Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkok ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem, semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik"(1Kor 13,1-8) "Mint sötétet a fény, Tenyeremben símogatás (Ismeretlen magyar költőnő) |