Globális problémák

Földünk, és mi, akik rajta élünk, sok-sok problémával küzdünk. A következő problémákkal szeretnék foglalkozni: túlnépesedés, a természetes élettér elpusztulása, az emberiség önmagával való versenyfutása, a környezetszennyezés, gazdasági problémák, a városok problémái, a háborúk.

A túlnépesedés problémájával főként a fejlődő országokban találkozhatunk. A demográfiai robbanás következtében fajunknak egyre több élőhelyre, területre, táplálékra van szüksége. Örök példaként Kína egy milliárdos lakosságát szoktuk felhozni, de evvel küszködik az egész térség. A népességtöbblet jórészt a szegény családokat érinti, így az államnak növelni kell a szociális kiadásait, ami főleg ezeknél az államoknál nagyon nehezen megy, így nem ritkák az éhínségek, amikben főként a kisgyermekek halnak meg. Ám ez csak az egyik véglet. A túlnépesedés pszichológiai problémákkal is járhat. Ha egy jól behatárolható helyen nagyon sok embert zsúfolunk össze, agresszióhoz vezethet. A nagyvárosi zsúfoltság bűne, hogy az emberi arcok színes forgataga szürke, arcnélküli tömeggé zsugorodik össze. Így kézzelfoghatóvá vált a túlzott konfliktuselkerülés. Erre jó példa egy aluljárói eset, valamelyik hétköznap reggelén. Egy iskolás diák bandukol valamelyik kijárat felé. Egyszer csak egy férfi megfogja, leteperi, és kirabolja. A gyermek segítségért kiált a többi emberhez (kb. öten láthatták az esetet), de mintha ez az eset meg sem történt volna. Gondoljunk bele, milyen volt régebben egy falu közössége: mindenki ismert mindenkit. Ma meg... Jó, ha a szomszédainkat név szerint ismerjük. Bár kisebb a falvakból még nem halt ki ez az "összetartozás"-érzés. Ebből a szempontból a túlnépesedés városi problémának is felfogható.

A természet nem kimeríthetetlen. Minden állat-, növény-, és gombafaj, mint a természet gépezetének része, alkalmazkodott környezetéhez. Egy bizonyos élettér minden élőlénye alkalmazkodik egymáshoz. Itt példának a zsákmányállatok és a ragadozók kapcsolatát lehet felhozni. A ragadozónak nem az a célja, hogy kiirtsa az összes zsákmányállatot, hiszen akkor éhen halna, elveszítené az életterét. Az Ausztráliába behurcolt dingók - amik a házi kutyák voltak, csak elvadultak - sem irtották ki a zsákmányállatokat, hanem eltűntették az azelőtt ott élt két csúcsragadozót: az erszényes farkast és az erszényes ördögöt. A két erszényes állat "agyilag" volt fejletlenebb a kutyáknál, így több volt a sikertelen vadászatuk, viszont zsákmányállatból csak meghatározott mennyiségű volt, így kihalt a két erszényes állat. Az egyensúly ebben az esetben felborult. Ugyanilyen esetként fogható fel az amurok betelepítése a magyar folyókba. Az amurok megették a nád nagy részét, így a többi nádevő faj pusztult el, vagy megfogyatkozott. Erre a természeti egyensúlyra kell nagyon vigyázni. Az ember ökológiai körülményei a technika sebességével változnak. A természet nem képes ekkora sebességgel változni. A kis parasztgazdaságok képesek úgy behatolni a természetbe, hogy ne bolygassák meg annak egyensúlyát. Ezen gazdaságokban a termelési hagyomány, ami ökológiai ismeretekre épül, apáról fiúra száll, és nem csak elfogadják, de meg is hálálják a természet adományait. Ők még nem felejtették el, hogy a természet nem kimeríthetetlen. Amerikában hatalmas területek váltak termőföldből pusztasággá a rablógazdálkodást követő talajerózió miatt. Rengeteg terület karsztosodott, rengeteg állatfaj pusztult ezért ki. Vagy gondoljunk az afrikai és a dél-amerikai esőerdők pusztítására. Ezeken a területeken nagyon fejlelten a mezőgazdaság. Vad talajváltó rendszerben művelik a földet, ami annyit tesz, hogy kivágnak egy erdőrészletet, majd a földet addig művelik, míg ki nem merül. Ekkor következik egy újabb erdőrészlet letarolása. Ez Földünk tüdejét, az esőerdők létét veszélyezteti. A kimerült földdarabon pedig minimum 50 év múlva fog valami is megteremni.

Az ember versenyfutása önmagával ugyancsak nagy hátrányokkal jár. Mint előbb említettem, az ember technikai fejlődése sokszor gyorsabb a természetes fejlődésnél. Mivel az ember is a természet egyik szereplője, ez a hajtás erősen megviseli. Ennek köszönhető az a sok stresszen alapuló megbetegedés. Ez is egy technológiai ártalom. Gondoljunk bele, ma mennyivel kevesebb gyermek focizik kint a játszótereken, mint 30-40 évvel ezelőtt. Régebben nem volt annyi televízió, autó, mint mostanában. Az emberek többsége elkényelmesedik, még a sarki boltba is autóval megy vagy a kisgyerek a játszótér helyett a TV előtti fotelt választja. Igaza van, sokkal kényelmesebb. Ezeken kívül a túlzott gyógyszeradagolást is a technológiai ártalmak közé sorolom. Ha egy egyén túl sok drogot (gyógyszert) szed, könnyedén rá tudja szoktatni szervezetét, kisebb vagy nagyobb mértékben. Itt az immunrendszerünk elcsökevényesedéséről beszélek. Egy gyógyszer túlzott fogyasztása esetén az immunrendszerünk megszokhatja az örökös segítséget, s egy idő után már nem képes nélküle reagálni.

A környezetszennyezés egy örök probléma, akár közhelyként is tekinthetjük a problémák tengerében. Haladjunk "fentről lefelé", így kezdeném a légszennyezéssel. Először szeretnék írni a levegőt szennyező anyagokról: Szén-monoxid: mérgező hatású gáz, benzinmotorok, fűtőberendezések tökéletlen égése során keletkezik, a fotokémiai füstköd egyik alkotóeleme. Szén-dioxid: Hőerőművek, benzinmotorok, fűtőberendezések termelik. Nitrogén-oxidok: Benzinmotorok, hőerőművek, fűtőberendezések terméke, a savas eső és a fotokémiai üstköd egyik alkotóeleme. Mérgező. Kén-dioxid: ugyancsak mérgező gáz, ipari üzemek terméke, segít a savas esők kialakulásában. Hidrogén-klorid: klórtartalmú műanyagok égése során keletkezik, a savas eső egyik alkotója. Ózon: a fotokémiai füstköd egyik alkotója, légköri nitrogén-dioxid hatására keletkezik oxigénből. Ólom: ólomtartalmú benzinekből kerül a levegőbe, károsítja az idegrendszert. Por: fűtőberendezésekből szabadul fel. Különösen veszélyes az azbesztpor, ami az autók fékberendezéseiből származik, mert tüdőrákot okozhat. A légszennyezés a nagyvárosok egyik problémája, Budapesten ilyen gondokkal a belvárosi kerületek küzdenek.

A savas eső olyan "keveréknek" tekinthető, amiben összekeveredik az esővíz vagy só-, vagy salétrom-, vagy kénsavval. Ezek a savak rendkívül veszélyesek az élő szervezetekre, ugyanis sejtromboló hatásuk van.

Fontos hatása a légszennyezésnek az üvegház-hatás. Ez úgy jön létre, hogy a levegőben keletkezett szmog-felhő nem engedi ki a Földről visszaverődő napsugarakat (a kisugárzást), hanem visszaveri őket, evvel melegítve a levegő hőmérsékletét, hozzájárulva az évi középhőmérséklet emelkedéséhez és az elsivatagosodáshoz.

Ugyanakkor az ózonnak jótékony szerepe is van a Földre nézve, hiszen megszűri a Nap ibolyántúli sugarait. Viszont gátolják az ózonképződést a légkörbe került oxidok, mert elvonják az oxigént. Ezért súlyos probléma az ózonlyuk, illetve a nyáron néhol az egészségügyi határértéket meghaladó UV-B sugárzás.

A levegőből most szálljunk le a földre, és vizsgáljuk meg a talajszennyezés hatásait. Sokszor hallhattunk arról, hogy egy elhagyott épületben ilyen és olyan veszélyes vegyszereket találtak, s a vegyszert tároló hordók fala lyukas volt. Ez a méreg pedig tönkreteheti az egész terület élővilágát, bejutva a növényekbe és a talajban lakó állatokba. A másik lehetőség az lehet, hogy a káros anyag beszennyezi a talajvizet, és innen belekerül valamelyik folyóba, tóba, s így okoz katasztrófát.

Persze a vizet közvetlen úton is lehet szennyezni. Klasszikus példa az, hogy egyes nagy cégek uszályokkal öntik ki a szemeteket az óceánba. Ha pedig esetleg az állam rajtakapja őket, csak bírságot kell fizetniük, s ez nem egy nagy tétel a vállalat költségvetésében, így gazdaságilag bőven megéri. Fontos beszélni az olajszennyeződésről. Az öböl-háború idején érte a Vörös tengert katasztrofális méretű olajszennyeződés. Több millió tonna olaj került a tengerbe, így tönkre téve annak élővilágát. Az olaj, mivel sűrűsége kisebb, mint a víz, kiül a vizek felszínére, így elzárja a mélyebb rétegeket az oxigéntől, így a víz alatti élővilág a szó szoros értelmében megfullad.

   Legfontosabb gazdasági problémák: szegénység, munkanélküliség, szociális kiadások, ágazati válságok. Ezekkel nap mint nap találkozhatunk, s az állam számára csak kiadással jár. A szegény emberek jórészt az alacsony bérből élők és a tartós munkanélküliek közül kerülnek ki. Jövedelmük éppen annyira vagy annyira sem elegendő, hogy önmagukat eltartsák. Az ágazati válságok okozzák talán a legnagyobb kiadásokat, hiszen, ha az ágazatot fel kell számolni, akkor az ott dolgozó embereket át kell képezni, s ez nagyon sok pénzébe kerül az államnak.

Fontos probléma egyes országokban a népesség csökkenése. Ez akkor szokott bekövetkezni, ha az állam csökkenti a szociális kiadásokat. Ekkor a családok nem mernek egynél vagy kettőnél több gyermeket vállalni. És ahhoz, hogy nőjön a népesség, családonként minimum három gyermek kellene.

A városok problémáival is Dunát lehetne rekeszteni. Az egyik legfontosabb probléma a közbiztonság. Minden városnak vannak veszélyes kerületei, amik általában a szegénynegyedek környékén alakulnak ki. Ezeken a részeken nem csak a közbiztonság, de az infrastruktúra is el van hanyagolva. Ezek a kerületek általában a belvárost övező körben, illetve az ipari területek (gyárak) közelében van. A következő probléma a túlzsúfoltság. Minden nagyvárosban reggelente szokásos kép fogad minket: közlekedési dugók mindenfele. Ezen új utak építésével vagy a régi szélesítésével lehet segíteni, már ahol lehet. A gazdagabb nagyvárosokban ezt a föld alatti vagy a kötött pályás közlekedéssel oldották meg. Fontos kérdés még a lakásproblémák kérdésköre. A lakások árait nehéz megfizetni, s ez maga után vonja (bár sok esetben nem ez az elsődleges ok) a hajléktalanok problémáját. Persze fontos városi probléma a légszennyezés. Ezen elterelő utakkal, illetve kamionstopokkal próbálnak segíteni.

Végül beszélnék a háborúról, mint problémáról. Egy háború nagyon sok kárt tud okozni. Mind az életekben, értékekben, a gazdaságban, mind a lelkekben. Fontos kitételként szeretném kezelni az atomfegyverek lété. Habár manapság abszolút a minimumra csökkent egy esetleges atomháború kitörése, de ki tudhatja, mit hoz a jövő. Amíg létezik az "atomklub", fennállhat egy esetleges atomháború veszélye. A háború nem mindig megoldás, ám sajnos néha szükséges rosszként be kell vetni, úgy, mint ma Koszovóban. A békének kellene végre az alapállapotnak lennie, hiszen a háború csak erőszakot szül, az erőszak pedig háborút.

Ezen problémák megoldása ránk és a jövő embereire vár. Sokfajta megoldás létezhet, és biztos, hogy valamennyi megoldásnak lesznek gazdasági vonzatai. A megoldásnak nem szabad figyelmen kívül hagynia a természetet, mint szereplőt, mert ha figyelmen kívül hagyja, akkor az embereket is elpusztítja, hiszen mi is a természet része vagyunk. Egyességet kell kötni a természettel, mert nagyobb úr ő minálunk. Mindig van megoldás, csak el kell kerülni a nullával való osztást.

Felhasznált irodalom:

  • Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne Ikva Kiadó, Budapest, 1994.
  • Z. Orbán Erzsébet: Kémia III. osztály Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997.
  • A Világ helyzete 1996. © State of the World, Worldwatch Institute.
Budapest, 1999 májusa  Törley Gábor