Megoldástervezet

A "Kennedy"-t azért hozták létre, hogy megpróbálják "kibékíteni" az egymás mellett élő etnikumokat (feketék, fehérek, puerto-ricoiak). Azért próbálták meg ezt, mert úgy gondolták, ha már a felnőttek nem tudnak egymással "kibékülni", akkor a gyerekek, akikben még nincs előítélet, talán meg tudják ezt oldani. Az iskola etnikai arányát ezért nagyjából egyenlőre formálták. Az iskolát "házakra" osztották fel (4 darabra), melyekben ugyancsak egyenlő etnikai arányban voltak a tanulók.

A gondok: Sok szakmai és személyi konfliktus alakult ki a tanárok és tanárok között. Az 1969 februárjában és áprilisában történt esetek (iskolai verekedések) a biztonsági őrük jelenlétét indokolta volna, de az homlokegyenest ellenkezett volna az iskola eredeti szellemével, így az akkori igazgató elutasította azt a megoldást. A következő szakmai vita a rugalmas személyzeti politika körül folyt, mivel az 1969-70-es tanévre 8 tanár hagyta el az iskolát, s ezek helyére nem tudtak új tanárt felvenni, ezért nem lehetett azt megoldani, hogy minden háznak saját tanári kara legyen. Ám ’69 őszén órarend-egyeztetési gondok miatt megtorpant ez a politika. Ekkor lemondott az evvel foglalkozó igazgatóhelyettes, helyét az egyik házfőnök, Burtram Perkins vette át, aki már foglalkozott evvel a dologgal. 1970 februárjában bántalmaztak három másodikost, s a sértettek elmondása szerint a tettesek "idegenek" (külsősök) voltak. (A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy az elkövetők csak annyiban voltak idegenek, hogy másik házból voltak valóak. Külsős nem jutott be az iskola területére.) Az igazgató ismét elutasította a biztonsági őröket, helyette megkérte Bill Smith igazgatóhelyettest, hogy a főbejárat, a menzabejárat és a házak bejáratán kívül az összes ki- és bejáratot zárja be. Ez év májusában két fiú verekedett össze a menzán, ami tömegverekedéssé fajult, s komoly károk keletkeztek az iskola felszerelésében. Ekkor bezáratták az iskolát. Több diák és tanár állította később, hogy a verekedésben külsősök is részt vettek. Ugyanez megismétlődött két hét múlva, ismét bezárták az iskolát. Az iskolaszék vizsgálatot rendelt el a rendőrség bevonásával, ami ellen tiltakozott az igazgató. Válaszul a tantestületnek csaknem a fele sztrájkba lépett, mire megszüntették a vizsgálatot. Végül az iskolaszék és a tanári kar kompromisszumos megoldást dolgoztak ki: az iskola közelében ideiglenes rendőrjárőr állomásozott.

Az új igazgató ebben a helyzetben vette át az iskolát. Sajnos további probléma volt az érzelmek túlfűtöttsége. Szakmai gondok voltak egyes házvezetők körül. Carver látszott a legjobbnak, Czepak sem bizonyult rossznak. De Bonavaota, egy 26 éves házfőnök, bár nagyszerű képességekkel rendelkezett, még egy kicsit tapasztalatlan volt. Perkins pedig alkalmatlan a vezetésre, viszont az adminisztratív feladatokat nagyon jó minőségben végzi el. Az új igazgató minden fontosabb emberrel beszélt, s meg volt lepődve, hogy a péntek délutáni értekezleten mennyire baráti volt a hangnem (pedig a személyes beszélgetéseken egymást szidalmazták a tanárok). Azonban, mikor az új igazgató a gondokról kezdett volna beszélni, Czepak közbeszólt, hogy haszontalan ezt megvitatni, majd mikor az új iskolavezető megkérdezte, azt, hogy tényleg minden rendben van, akkor Crimmins azt javasolta, hogy ezt beszéljék meg kisebb csoportokban. Evvel csak Betsy Dula, egy fehér tanárnő nem értett egyet. Elmondta, hogy szerinte az a baj, hogy a kemény problémákat senki sem hajlandó felvállalni, míg azok fel nem robbannak. Ekkor komoly vitába szállt Carverrel. Hosszú perceken át folyó szócsatározások után Carver megfenyegette Dulát, hogy ha még egyszer beteszi a lábát a házába, kitöri a nyakát. Ekkor az új igazgató közbelépett, lehűtötte a kedélyeket, majd az ülés is véget ért.

Másnap reggel Dula felhívta az új igazgatót, s közölte, ha Carver nem kér tőle nyilvánosan bocsánatot, bíróságig viszi az ügyet. Aztán az új igazgató felhívta Elanor Debbs-et, aki az iskola egyik matematika tanára volt, s egyben a pedagógus szakszervezet elnökhelyettesi tisztjét is betöltötte, s közeli barátja mind Carvernek, mind Dulának. Megtudta tőle azt, hogy ez a két személy már régóta ellenségei egymásnak, egyébként jó szakemberek. Vigyázni kell, mert a dolog faji színezetet is ölthet. Aztán az is gond, hogy a két tanító nagy népszerűségnek örvend az iskolában. Végül kiderül, hogy Bill Smith csak azért marad, mert úgy érzi, hogy az új igazgató nem fog a helyén maradni a következő tanév végén, s akkor biztos, hogy őt kérik fel ennek a posztnak a betöltésére.

Megoldást nagyon nehéz erre a dologra találni. Először is a tantestületet kéne egységesíteni, és az igazgatónak meg kell próbálnia pártatlannak lenni. A személyes ellentéteket négyféleképpen lehetne megoldani: beszélgetésekkel, elkülönítéssel (de ez hosszú távon nem jó), retorzióval vagy elbocsátással. A szakmai ellentétekre az lenne a megoldás, ha az igazgató összeeresztené a két vitázó felet, s kompromisszumra bátorítaná őket. Sajnos egységes tantestületet nehéz csinálni, mert nem szabad megszegni az iskola alapgondolatát. A tanárok közötti kommunikációzavart igyekezném feloldani önismeret-fejlesztéssel. Perkins-t leváltanám házvezetői tisztéről, és igazgatóhelyettesként alkalmaznám.

A diákok közötti ellentétek viszont a nem ismertségből adódnak többnyire. Azt javasolnám az új igazgatónak, hogy a házak osztályai tegyenek látogatásokat a másik három házban is. Így talán enyhíteni lehet ezt a problémát.

A teljes megoldást az iskola alapgondolata teszi nehézkessé, mert nagyon sok mozgásteret elvesz. Így nehéz dűlőre jutni.

Budapest, 1998. november 27.

Törley Gábor