A mű központi témája is e család körül forog. Gyakorlatilag annak lehetünk tanúi, hogy hogyan lehet egy családot az egyik pillanatról a másikra szétzilálni. Sok kérdés is fel fog majd merülni a mű folyamán.

A családfővel, Hjalmar Ekdallal, már az első felvonásban találkozhatunk. Itt kiderül, hogy van egy szép felesége, Gina, s az apja, az öreg Ekdal is a családdal él.

A második felvonás első jelenetében találkozhatunk a család negyedik tagjával, a tizennégy éves Hedviggel. Első látásra egy rendezett, harmonikus családi életet vélünk felfedezni: apa és anya jól megértik egymást, Hedvig rajong az apjáért, van az öreg, hóbortos Ekdal, aki iratmásolással próbál egy kis pénzt hozni nyugdíja mellé. Hjalmar fényképész, s úgy tűnik, hogy keményen dolgozik, ő tartja el a családot. Egy szokásos családi "forma". De szó esik még "valakiről", aki "nem rég fészkelte be magát a kosárba". Ekkor még nem derül ki, hogy ki is ez a "valaki".

Gregers megjelenése után kiderül, hogy Hedvig meg fog vakulni, s ez mennyire sokkolja Hjalmart és Ginát. Később találkozhatunk a padláson levő többi állat mellett avval a "valakivel", akiről már szó volt, egy vadkacsával, s megtudjuk, hogy ez a vadkacsa Hedvig vadkacsája. Viszont felkeltheti a figyelmünket két dolog. Mikor szóba jön a kiadó szoba kérdése, Gina nagyon vonakodik, hogy kiadják Gregernek. A másik meg az, mikor Hedvig megkérdi Gregerst, hogy mi lenne, ha nem volna Gregers Werle. Erre Gregers azt válaszolja, hogy kutya. Hedvig ekkor felsikolt: "Jaj, ne!" Miért sikoltott fel? Valami itt nem stimmel... De úgy tűnik, Gina tudhat valamit. Vajon miért ellenezte annyira Gregers beköltözését?

Másnap reggel, szokott reggeli dolgok, avval a kivétellel, hogy Gregers összepiszkolta a szobáját. Gina elkezdi csinálni a vendégeknek szánt heringsalátát, miközben Hjalmar "dolgozik". Emlékezhetünk, a második felvonásban azt mondta, hogy ezen a napon keményen fog dolgozni, s most, a harmadik felvonásban is bizonygatja, hogy dolgozik, szinte "ég a keze alatt a munka, csak úgy füstöl az asztal". Igazából nem is foglalkozna a munkával, inkább az apjának segítene a padlás körül, de a folyton visszatérő Gina, majd Hedvig is "megzavarja" ebben. Hjalmar rá is kérdez, miért is jött be Hedvig: "Nem anyád küldött? Engem strázsálni?" Úgy érzem, csak egy olyan ember kérdezhet ilyet, aki nem igazán dolgozik. Vagy nem "igazából" dolgozik. Végül is Hedvig unszolására átadja neki a munkát, és megy az apjának segíteni. Ekkor belép Gregers. Hedvig köszönti, hiszen csak ő tartózkodik a műteremben. Elkezdenek beszélgetni. Kiderül, hogy a kislány nem jár iskolába, mert – Hjalmar szerint – csak rongálná vele a szemét. Gregers rákérdez: "Értem, szóval ő (Hjalmar) maga tanítgatja." Hedvig: "Hát, megígérte, hogy tanul majd velem, de eddig még sose ért rá." Vajon miért nem ért rá? A sok munka miatt?

Olyan érzésünk kezd lenni, hogy Hjalmar semmit sem csinál, hiszen az üzletet is az asszony vezeti, persze csak akkor "ha Hjalmar nem ér rá".

Egyszer csak lövés hallatszik a padlás felől. Megtudjuk, hogy nincs semmi gond, csak Ekdal-ék "nyúlásznak". Hjalmar néha "elmegy vadászni" apjával a padlásra, persze csak az apja miatt, hiszen régen ő is kint dolgozott a höydali fatelepen.

Érdekes dolgot tudunk meg később a műből: Hjalmar azért hagyja a napi dolgokat Ginára, mert valami "találmányon" dolgozik. Mikor Gregers valami konkrétumot akar megtudni róla, Hjalmar kitér a válaszadás elől. Ám fontos információkat kapunk arról a pisztolyról, amivel vadásztak az előbb, s amiben még egy töltény van. Evvel a pisztollyal majdnem öngyilkos lett az öreg Ekdal, mikor a bíróság kihirdette az ítéletet, hogy börtönbe zárják. De nem tette meg. Sőt, Hjalmar is majdnem öngyilkos lett, mikor apja börtönben volt. Megtudjuk, hogy az öreg Ekdal legnagyobb vágya, hogy ismét hordhassa egyenruháját, mivel régen katonatiszt volt. Hjalmarnak ez a célja találmányával. De milyen találmánnyal?

Gregers, még a villásreggeli kezdete előtt bűzös mocsárnak nevezi a lakást, s ezt megteszi a villásreggeli alatt is. Ekkor lép be az öreg Werle, Gregers apja, avval a kéréssel, hogy hadd beszéljen a fiával.

Mikor az ifjú Werle visszatér a beszélgetésből, el akarja vinni Hjalmart sétálni, hogy beszélgessen vele. Relling és Gina is ellenzi ezt, sőt, Gina tudja, hogy mit akar mondani urának Gregers. Hedvig "csak" érzi a közeledő tragédiát: "olyan furcsa ez az egész"- mondja, mikor elmennek Gregers-ék.

Mikor megjön Hjalmar, egy teljesen más Hjalmar Ekdalt látunk, mint akit megismerhettünk a mű eddigi részeiben. Mikor elküldi a kis Hedviget sétálni, először azt hajtogatja, hogy mindent ő fog csinálni, majd "kiszedi" Ginából, amit megtudott a kis Werlétól. Hedvig igazi apja az öreg Werle. Óriási dolog, persze negatív értelemben. Az az eszményi családkép, ami fogadott bennünket, hirtelen romhalmazzá válik, azért, mert Gregers "heveny világboldogításban szenved".

Aztán megjön Hedvig, és hozott valamit. Egy levelet az öreg Werlétől, ami a születésnapi ajándékáról szól. Bár a születésnapja csak holnap lesz, de megengedi apjának, hogy most bontsa fel, hátha valamilyen jó hír van benne, s akkor megint jó kedve lesz mindenkinek. A levélben az áll, hogy az öreg Ekdal halála napjáig havi száz koronát fog kapni Werle úr irodájától, és ha Ekdal meghal, akkor a pénz Hedvigre száll. Ez persze sérti Gregers "eszményét". Persze Hedvig mondogatja, hogy a szüleinek adja a pénzt. Gregers ekkor közbeszól: "Vigyázz, Hjalmar! Ez csapda." Hjalmar: "Gondolod?" Gregers: "Mikor a délelőtt itt járt, azt mondta, hogy "Hjalmar Ekdal nem az az ember, akinek gondolod"." Hjalmar: "Szóval, nem az az ember!" Gregers: "És hogy "majd meglátod"." Hjalmar: "Mármint azt, ezek szerint, hogy hagyom magam megvásárolni!" Szegény Hedvig nem ért semmit. Végül Gina kiküldi őt.

Ekkor robban a bomba: Hjalmar kettétépi a levelet, s megkérdi Ginát, hogy joga van-e Gina lányának ebben a házban élni. Végül is nem kap kielégítő választ arra a kérdésére sem, hogy kié Hedvig. Ekkor Hjalmar úgy dönt, hogy elhagyja a házat. Evvel keresztülhúzza Gregers számításait, mivel az ifjú Ekdal azt hitte, hogy ha kiderül minden, akkor majd megbocsát Ginának Ekdal. Ó, a naív Gregers, hát hogy hihette ezt? Ember ez egyáltalán?

Szegény Hedvig! Az egyetlen őszinte ember a családban, s nem érti, hogy Hjalmar hirtelen miért nem tekinti őt lányának, s hogy miért akar elmenni. Hedvig nagyon szereti apját.

A következő jelenetben Gina elmegy megkeresni férjét, s Hedvig ott marad kettesben Gregerssel. Kiderül, hogy Hedvig tudta, hogy Hjalmar nem az "igazi" apja. Hedvig azt hiszi, hogy ez a baj. És milyen jól sejti! Pedig, ahogy Hedvig mondja: "...attól még szerethetne. De még jobban is. A vadkacsát is úgy kaptuk, ajándékba; de én azért borzasztóan szeretem." Ekkor Gregers arra kéri Hedviget, hogy áldozza fel a papájáért azt, ami a legfontosabb neki, a vadkacsát. Hedvig azt mondja, hogy megteszi. A papájáért.

Másnap reggel, Hedvig születésnapján, Hjalmar ismét a házban van. Lenn alszik Rellingnél. Majd feljön a doktor, s vitázik egy nagyot Gregersszel, majd elmegy. Ezután Gregers kérdőre vonja Hedviget, hogy miért nem lőtte még le a vadkacsát. Majd ráveszi ismét Hedviget, hogy tegye meg. Gregers elmentével Hedvig megkérdi nagyapját, hogy hogyan kell vadkacsát lőni. Az öreg Ekdal elmond neki mindent, majd távozik a szobájába. Ekkor Hedvig majdnem elveszi a pisztolyt, de pont ekkor bejön Gina.

Mikor Gina elküldi Hedviget a konyhába, bejön Hjalmar. Szemlátomást mosdatlan, haja csapzott, tekintete zavaros, szeme vörös a kialvatlanságtól. Hjalmar mélyponton van. Gina szinte rá sem ismer. Mikor Hedvig meghallja a hangját, ő megint elutasítja maga mellől. Hjalmar döntött: örökre elhagyja családját. Össze akar pakolni, s lányát akkor sem veszi emberszámba, mikor a nappaliban összefut vele. Idegennek tartja. Hedvig ismét nem ért semmit. De érdekes dolog történik. Hjalmar el akarja tenni pisztolyát, de az nincsen a helyén. De az olvasó már tudja, hogy hol van, s már csak a szomorú véget várja.

Persze Hjalmar azt hiszi, hogy az apjánál van a padláson. Hjalmar végül úgy dönt, hogy egy-két napra itt marad, persze csak úgy, ha saját szobája lesz: a nappali.

Gina elmegy csomagolni, majd bejön Gregers. Itt megtudhatjuk, hogy Hjalmar azt hiszi, hogy Hedvig nem is szerette őt. Erre csak azt tudom mondani, hogy Hjalmar elvesztette az eszét. Hogyan hiheti ezt?! Mikor meghallják a vadkacsa hápogását, Gregers felderül, hogy Hedvig meghozza áldozatát. "Bebizonyítja" azt, hogy szereti apját. Ám Hjalmar már nem hisz semmi fogadkozásnak. Hjalmar nem hisz abban, hogy a lánya szeretné: "Ha én akkor azt kérdezném tőle, hogy "Hedvig, feláldoznád-e értem azt az életet?". (Gúnyosan felkacag) Na, képzelem, micsoda választ kapnék! A padlásról lövés hallatszik.

Gregers boldogan felkiált, Hjalmar és Gina semmit sem ért. Majd Gregers elmondja: "Fel akarta áldozni neked (a vadkacsát), ami számára a legdrágább az életben, mert azt gondolta, hogy akkor újra szeretni fogod. Hjalmar és Gina szeméből könnyek potyognak. Az apa ekkor meg akarja keresni gyermekét. Ám nincs se a konyhában, se a szobájában. Akkor hol lehet? Mindenki megrökönyödésére megjelenik az öreg Ekdal. Hjalmar ekkor aggódva a padláshoz rohan, s megtalálja Hedviget – holtan. Később Relling doktort diagnózisából kiderül: a golyó a mellkast érte. Hedvig a lövés után azonnal meghalt. A pisztoly okozta az Ekdal család tragédiáját. Most elsült, nem úgy, mint azelőtt... Hedvig meghalt az apjáért. Pont a születésnapján... Ő volt a Vadkacsa.

Tanulságos. Nagyon tanulságos. Hedvig kivételével mindenki hibázott. Gina ott, hogy nem mondta el az igazságot Hjalmarnak. Hjalmar ott, hogy az egészet a kislányára kente gyakorlatilag. Mindazonáltal úgy érzem, hogy egy családban az őszinteség alapdolog. S mielőtt egy családot két ember megalapít, azt úgy alapítsa meg, hogy mindent elmondanak önmagukról. Mert ha kiderül valami ok folytán, akkor annak a családnak vége.

Budapest, 1998. november 29.

Törley Gábor