Berthold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei

Kurázsi mama jellemzése

A dráma a 30 éves háború alatt (1618-1648) játszódik. Éppen időszerű, hiszen ez a háború az akkori idők legnagyobb ilyen történeti eseménye volt, s a mű keletkezési időpontja is egy ilyen háború előtt van: 1939., a II. világháború kitörésének éve.

A mű 12 jelenetből áll, ebből az első és az utolsó keretjelenetek. Az első jelenet 1624 tavaszán, Dalarnéban játszódik. Éppen a lengyelországi hadjárathoz verbuválnak katonákat, s épp egy ilyen verbuválóba és őrmesterébe ütközik Kurázsi mama és családja. Először vidám embernek tűnik ez a Kurázsi mama, mert amint, hogy megjelenik, énekelni kezd. Persze ez a verbuválókat nem hatja meg, s mindenféle papíros után érdeklődnek. Sok mindent megtudunk ekkor: Kurázsinak van három gyereke, amúgy igazi neve: Fierlingné Anna. A másik érdekes dolog az, hogy ez a három gyermek három különböző apától származik. Igazán léha életet élhetett fiatal korában Fierling Anna. Megtudhatjuk neve eredetét: azóta nevezik őt Kurázsinak, mióta át tudott szökni a rigai tűzvonalon 50 cipóval, így menve meg őket a biztos rothadástól. Az őrmester kérdései után előjön Kurázsi mama "igazi" (?) énje: "S most, tiszt urak, kell-e maguknak egy jó pár pisztoly, egy szép csat, a magáé már elvásott, őrmester úr." De az őrmesterék nem tágítanak, el akarják vinni a nagyobbik fiát, Eilifet katonának. Először még csak szavakkal tiltakozik Kurázsi, de hogy ezt nyomatékosítsa, kést húz elő. Ebből akár vérontás is lehetett volna, de szerencsére a katona nem kapott fegyveréhez, hanem lelkileg próbált hatni Kurázsi mamára: "Különben is, szégyelld magad, tedd el azt a kést, szipirtyó! Az imént vallottad be, hogy a háborúból élsz, mert különben hogyan élnél, miből élnél? De hogy legyen háború, ha nincs katona?" Igaz, ami igaz, van igazság abban, amit az őrmester mond. De Kurázsi köti az ebet a karóhoz, és jósolni akar az őrmesternek. Ez abból áll, hogy cédulákat tesznek egy sisakba, az egyikre fekete keresztet rajzolnak, aki ezt kihúzta, meg fog halni a közeli jövőben. Az őrmester ezt húzta ki, először kicsit elképedt, majd visszatért eredeti céljához. Pedig Eilif szívesen menne katonáskodni, sőt az öccse, Stüsszi is követné. Kurázsi mama ekkor mindhárom gyermekével sorsot húzat, ám ezt egy kicsit manipulálja, mert mind a három papírosra fekete keresztet rajzol. Milyen kár, hogy a mű folyamán ez a manipulált jóslat beigazolódott. De hiába minden jóslat, minden beszéd, a verbuváló csellel elviszi Eilifet, míg Kurázsi mama elad egy csatot az őrmesternek. A jelenet végén új dolgot tudhatunk meg: Kattrin néma. Így hárman folytatják útjukat az ekhós szekéren.

A második jelenet a következő két év történéseit regéli el. A helyszín a svéd katonai tábor, ahol Kurázsi mama hangosan "üzletel": a szakácsnak akar eladni egy kappant. Észre lehet venni, hogy Kurázsi mamának jól felvágták a nyelvét. Beszélni tud, az biztos. Szerencsére Eilif megjelenése (Eilifet a hangjáról ismeri meg édesanyja) eldönti a kappan sorsát, a szakács megveszi Kurázsitól. Ebben a jelenetben betekintést nyerhetünk Kurázsi mama háború iránt érzett gondolataiba: nem kedveli a háborút, most főleg azért nem, mert a fia is benne van. A fia pedig éppen most követett el egy hőstettet, s Kurázsi szerint a háborúba csak jó vezérek és átlagos katonák kellenek, így is sikerre lehet vinni egy hadjáratot. Persze itt a fiát a különleges katonák közé sorolja. A nagy éneklés után összetalálkozik anyja és fia, s evvel zárul a második jelenet. Ha most kellene rövid jellemrajzot írnunk Kurázsi mamáról, akkor ennyit írhatnánk: szereti a családját, szeret beszélni, énekelni, alapvetően vidám, ám "üzleties" lélek.

A harmadik jelenet három évvel játszódik a második után. Ez egy fontos jelenet, mert családi tragédia fog bekövetkezni. Kurázsi mamát ismét "üzletelésen" kapjuk, bár most neki akarnak eladni egy zsák golyót. Kurázsi mama először szabódik, hogy evvel törvényt sértene, de miután meghallotta a 3-4 szeres haszon lehetőségét, belement az üzletbe. Most Stüsszi is vele van pár pillanatig, aki a II. regimentnek lett a pénztárosa. Még őt is ellátja egy-két anyai jó tanáccsal, majd elengedi a lőportárossal, akitől megvette az egy zsák golyót. Kurázsi mama szemmel láthatólag nincs túlzottan ellenére a háborúnak, mert megél belőle: "Ha minden ország belemászik (a háborúba), eltarthat négy-öt évig is, mint a pinty. Egy csepp előrelátás, semmi bolondság, és jó boltot csinálok." Ezt támasztja alá a tábori pappal és a szakáccsal folytatott csevegése is, s azt is láthatjuk, hogy Kurázsi mama szeret társaságban lenni. Kapzsinak nem mondanám, hiszen odaadta a kabátot a papnak, inkább úgymond "üzleties". Ám megtámadják a tábort, de Kurázsi nem esett kétségbe, volt kurázsija, így ötletes "hamukenésével" el tudta fedni a pap protestáns mivoltát. Közben futva megérkezik Stüsszi a tábori pénztárral, amit el akar a kocsiban rejteni, de ezt Kurázsi mama megakadályozza, nem is ok nélkül. Három nap múlva, mint foglyokkal találkozunk velük. Szerencsésen álcázták magukat, a katolikusok nem fogtak gyanút, sőt, a kereskedést is megengedték. Kurázsi csak Stüsszi miatt aggódik, mert nála van a hadipénztár, s minden áron el akarja juttatni azt a rendetetési helyére. Sajnos később elkapják Stüsszit, de ekkorra már valahova eldugta a pénzt. Ezt látja Kurázsi is, de azt tettetik mindannyian, hogy nem ismerik egymást. Később Kurázsi alkudozni kezd, s akár az egész szekerét felajánlaná Stüssziért. Ám ekkor, sajnálatosan, Kurázsi "üzleties" énje kerekedett felül, és több perces alkudozásba fogott fiát illetően. Ugyanis az volt a terve, hogy elzálogosítja a kocsit Yvett-nek, majd a fia odaadja neki a hadipénztárat, s abból visszavásárolja. Nagy huzavona kezdődött, majd mikor teljesítette a feltételeket, s evvel az üzenettel elküldte követét, Yvett-et, így szólt: "Azt hiszem, túl sokáig alkudoztam." Jól hitte, fiát kivégezték, 11 golyót kapott, s mikor hozzák a holttestét, azt válaszolta az őrmesternek, hogy nem ismeri. Kurázsi mama itt hibát követett el, egy pillanatra nem anyaként, hanem üzletasszonyként viselkedett. A dráma egynegyedénél járunk, s átéltük a mű első drámai pontját.

A negyedik jelenetben Kurázsi panaszt akar tenni a kocsiját ért atrocitások miatt. Ott a táborban, miközben várja a kapitányt, találkozik egy fiatal katonával, aki igencsak dühös, mert nem kapott jutalmat a kapitánytól. Kurázsi elénekel neki egy dalt a Nagy Kapitulációról, melynek lényege az, hogy csak akkor merj a vezetőd ellen felszólalni, ha érzel magadban kellő erőt hozzá. Az ének után mégsem tesz panaszt Kurázsi a kapitánynál.

Két év telt el. A következő jelenetben ismét Kurázsi árnyoldalára pillanthatunk. Sebesülteknek kellene vászon, s ehhez fel kellene áldozni négy tiszti inget, de Kurázsi több kérlelés után sem adja őket. Végül a tábori pap veszi ki őket a szekérből.

Elérkeztünk a darab feléhez. 1632-t írunk, éppen Tilyt, a császári zsoldosvezért temetik. Kurázsi elkezd azon gondolkodni, hogy érdemes-e új árut venni, hiszen evvel, hogy meghalt a zsoldosvezér, könnyen kitörhet a béke, s akkor jaj az üzletnek. A pappal folytatott dialógusa folyamán megfogalmazza Kurázsi mama a célját: "Nekem egy a célom, magamar, a gyerekeimet, meg a kocsit átmenteni a háborún." Én ehhez még hozzátenném célnak a jó üzletet, és az üzlet néha szembekerül az előbb említett céllal: "Ez a háború! Szép kereseti forrás!" "Stüsszit nem látom többé, s hogy Eilif hol van, azt az Isten tudja. Átkozott háború." Kurázsi jelleme ezért ellentmondásos.

A hetedik jelenetben Kurázsi eléri kalmárkodásának fénypontját, ám a nyolcadikban kitör a béke Gusztáv Adolf svéd király halála miatt, evvel megtörik Kurázsi üzleti karrierje. Ha nem akar csődbe menni, el kell adnia az áruit a városi piacon. El is megy Kattrinnal, s így nem tudott találkozni a fogságba esett Eiliffel, akire halál várt, mert megölt egy parasztasszonyt. Kurázsi mama soha nem tudta meg, hogy Eiliffel mi történt. Ám megfeneklett a béke, Kurázsi nagy örömmel tér vissza, hiszen el tudja adni az áruit, s talán nem megy csődbe. Kurázsi mamának új útitársa akad a szakács személyében, mivel a pap Eiliffel ment.

1634-et írunk, s már a kilencededik jelenetben járunk. Rosszul megy az üzlet, Kurázsi mamának szinte koldulnia kell. Egy paplak előtt várakoznak, s a szakács, akivel már tegező-viszonyban van Kurázsi mama, érdekes ötlettel áll elő. Örökölt ugyanis egy kocsmát Utrechtben, s oda akar menni, s magával szeretné vinni Kurázsit. Ezt Kurázsi is jó ötletnek találja, megbeszéli Kattrinnal is. Végül mind a ketten beleegyeznek. Ám a szakács ekkor félrehívja Kurázsit, s elmondja neki, hogy Kattrin nem jöhet. Evvel Kurázsi nem ért egyet, mert soha nem hagyná egyedül a lányát. Hirtelen a paplakban világosság gyúl, s elkezdenek énekelni, végül kiszól egy hang, hogy menjenek fel enni. Kurázsi felmegy, majd egy tál levessel hátraszalad a lányához, aki (mivel hallotta a beszélgetést) már össze is csomagolt, s menne világgá. Anyja persze megállítja, kidobálja a szakács összes holmiját, és kettesben a lányával továbbindulnak.

Az utolsó előtti jelenetben már 1636-ot írunk. A helyszín: egy parasztház nem messze az evangélikus Halle városától, amit a katolikus császári csapatok meg akarnak támadni. A város alszik, így mindenkit legyilkolnának. Kattrinnak megindul a szíve, s míg a megfélemlített parasztcsalád imádkozik, ő a kocsiból kihoz egy dobot, felmegy a ház tetejére, s elkezd dobolni, azért, hogy felébressze a várost. A katonák többszöri próbálkozására sem hagyja abba, akár a szekeret is feláldozná a városért, végül a katonák puskát szereznek, és lelövik Kattrint. De az akció sikerrel járt, a várost fel tudta ébreszteni. Valószínűleg Kattrin volt a dráma legnagyobb hőse.

Az utolsó jelenetben tudja csak meg Kurázsi mama, hogy meghalt a lánya. Csendesen veszi tudomásul, s ott hagyja Kattrin holttestét a parasztoknál, hogy temessék el. Ő meg elmegy megkeresni Eilifet. De kár, hogy ő már halott. S ez, hogy még maradhatott egy cseppnyi anyaság Kurázsiban, teszi igazán drámaivá a darab végét.

"Elmúlt a tél, süss fel, te nap!
Új fű borul a holtra már,
De aki még nincs föld alatt,
Kapcát cserél, és talpra áll."

Brecht remekül választotta ezt a háborút történelmi színhelyként, mivel itt nem két ország, hanem két vallás háborúzott egymással, úgy, mint a náci "vallás" a zsidó vallás ellen. A háború, ami a műben világállapotként jelent meg, nem szabad, hogy végtelen legyen! A háború nem mindig megoldás, ám sajnos néha szükséges rosszként be kell vetni, úgy, mint ma Koszovóban. A békének kellene végre az alapállapotnak lennie, hiszen a háború csak erőszakot szül, az erőszak pedig háborút.

Budapest, 1999. március 20.

Törley Gábor