Történetemet a világháború előzményitől indítanám. 1936 és 1939 között nagy változások álltak be a német belpolitikában, bár a látszat nem ezt mutatta. Németországban elkezdődött a háborúra való felkészülés, amit az 1936 őszén beindított második négyéves terv foganosított, majd Hitler 1937 novemberében eldöntötte az Anschlusst és Csehszlovákia feldarabolását.

Hazánkban ezekben ez időkben megerősödtek a szélsőjobb mozgalmak, habár Darányi Kálmán miniszterelnök nem ezt hirdette parlamenti programjában. A jobb oldal megerősítését jelenti Szálasi Ferenc berlini látogatása és a budapesti német nagykövet cseréje.

Persze Darányi, a nyugalom embere ezt észrevette, és megpróbálta fékezni ezeket a folyamatokat. Ezért nem csatlakozott Németországhoz sem az Anschluss-ügyben (bár ezt a magyar külügyminisztérium elkerülhetetlennek tartotta), sem Csehszlovákia feldarabolásában. Bár a magyar újságok a revíziós törekvéseket hangoztatták, de ez csak Hitler megnyugtatására szolgált.

Az Anschluss közeledte Németország egyre növekedő nyomását is jelentette. Az 1938. év első napjaiban megrendezett szélsőjobb tűntetések, felvonulások, amiknek hatására a kormány be akarta tiltani a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, Szálasi pártját. De a miniszterelnök, Darányi Kálmán másképp vélekedett a dologról: alkuba bocsátkozott Szálasival, miszerint ha pártja alkotmányos keretek között működik, 7 mandátumot garantál számukra a Parlamentben. Ezt Szálasi elfogadta, ugyanúgy, mint Hitler 1925-ben. Ezzel a döntéssel Darányi kiváltotta pártja ellenszenvét, s a Szálasi-fóbia meghozta Darányi politikai halálát. Horthy ekkor döntött, hogy leváltja Darányit, de még megvárta a híres Darányi-féle katonai program kihirdetését. 1938. március 5-én Darányi kihirdette a győri programot, mely 1 milliárd pengőt vont el a költségvetéstől. Néhány nappal később (március 9.) Darányi beadta lemondását, amit egy-két miniszter leváltására akart felhasználni. Ezt Horthy jóváhagyta, így létrejött az új Darányi-kormány. Ezek a nem túl jelentős változtatások a jobb oldal javára tettek. A kormányban feltűnik Imrédy Béla "tárcanélküli közgazdasági miniszter", aki kidolgozta az első zsidótörvényt. Április 10-én Horthy lemondatta Darányit, helyébe Imrédy Bélát nevezte ki.

Még ebben az évben megérkezett Németország kérdése, hogy részt kíván-e venni Magyarország a küszöbön álló csehszlovák hadjáratban. A németek igent vártak, de a magyar álláspont nem ez volt, így időszerűtlenség miatt nemet mondtak Hitlernek. A válasz egységes volt, mind a kormányzó, mind a kormány ezt az álláspontot követte. A müncheni döntést követően (szeptember 29.) Imrédy radikalizálódott, és felhatalmazási törvényt akart a Parlament elé terjeszteni, magyarul ki akarta kapcsolni azt. Evvel Teleki Pál nem értett egyet, és riadóztatta Horthyt. Közben az első bécsi döntés értelmében megkaptuk Szlovákia magyarok lakta vidékeit. Imrédy radikális viselkedése miatt kivívta pártja és az ellenzék ellenszenvét, ezért Horthy 1939. február 11-én lemondatta. Az új miniszterelnök Teleki Pál lett.

Telekiben azért bízott a kormányzó, mert tudta, hogy ő irtózik a nácizmustól. Persze ilyenkor nem lehet egyik percről a másikra szembefordulni a németekkel, így az volt a cél, hogy ne kerüljünk háborúba. Teleki egy lassú elszakadást tervezett. Ez volt Horthy célja is. Nem szabad háborúba keveredni! 1940. december 12-én Magyarország örök barátsági szerződést írt alá Jugoszláviával. Ez azért kellett, hogy a magyar vezetésnek nagyobb mozgástere legyen. 1941. március 25-én Jugoszlávia is csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, viszont ez katonai puccshoz vezetett a délszláv országban. Hitler döntött, Jugoszláviát meg kell támadni, és fel kell darabolni. Ez ügyben levélváltás történt Horthy és Hitler között. Horthy válaszában leírta, hogy némi fenntartással csatlakozna a német felkéréshez, miszerint Magyarország is szálljon be a németek mellé a hadműveletbe. A minisztertanács nem értett Horthyval egyet, ezért benyújtotta lemondását, amit a miniszterek kérésére később visszavont. Az ügyben április 1-én a Legfelső Honvédelmi Tanács döntött. Teleki terve az volt, hogy csak akkor vonulnak be a Vajdaságba, ha már Jugoszlávia nem létezik, ezzel minimalizálni tudja az angolok előtt Magyarország felelősségét. Az angolok nem értették meg a Teleki-féle formulát. A miniszterelnök nem bírta tovább a nyomást, és április 3-án öngyilkosságot követett el, és meghalt. Búcsúlevelében, amit Horthynak írt, az állt, hogy bűnösnek érzi magát a "szószegésért", a nemzet becsületének megsértéséért, a "hullarablásért". Teleki tudta, a németek nem fognak győzni.

Az új miniszterelnök Bárdossy László, a Teleki-kormány külügyminisztere lett. Igazság szerint még külügyminiszternek is tévedés volt őt kinevezni, de ennél is nagyobb hibának bizonyult a vészterhes időkben rábízni az ország kormányzatát. Sőt, igazából túl sok politikai tapasztalata, politikai bázisa sem volt. A Jugoszláv-tervben a Teleki-formula érvényesült. Április 10-én a honvédség elfoglalta Bácskát. Ezzel Magyarország, habár "nem hivatalosan", de hadviselő féllé vált. Fontos azonban szót ejteni Werth Henrikről, a vezérkar vezetőjéről. Kiváló német kapcsolatai útján már hamarabb tudott a német tervekről, miszerint a magyar honvédségnek be kellene kapcsolódnia a Szovjetunió elleni támadásba. Ezt június 15-én a minisztertanács elvetette, de Werth igyekezett nyitottan hagyni a kérdést. Sőt, arra buzdította a németeket, hogy adjanak ki olyan nyilatkozatot, miszerint "szívesen vennék" a magyar részvételt, ha azt a magyar kormány "önként" felajánlaná. A vezérkari főnöknek csak fel kellett tennie a kérdést, hogy a kívánt választ hallja, és azt továbbítsa a magyar kormánynak és Horthynak.

Tudjuk azonban, hogy a végső döntést a misztikus kassai bombázás váltotta ki. Valószínűleg a bombázás mögött a hadbalépést erőltető katonai körök állhattak. Érdekes megjegyezni azonban, hogy a kormányzóhoz, ill. a kormányhoz nem jutottak el azok a jelentések, melyek a szovjet provokációt cáfolták. Ezek között volt a szovjet cáfolat is. Evvel Bárdossy megmutatta, hogy egyetért a vezérkari főnökkel. Nagyon fontos megjegyezni, hogy "véletlenül" figyelmen kívül maradt a kassai repülőtér parancsnokának jelentése, ami német gépek támadásáról szólt, valamint Molotov kijelentéseiről a Szovjetunió békés szándékairól és a revíziós eredmények szovjet elismeréséről. Végül július 26-án Horthy bejelentette a magyar hadüzenetet. Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak.

A frontszolgálatok terén viszont már nézetkülönbségek voltak Horthy és Werth között. Werth növelni, Horthy csökkenteni vagy megszűntetni akarta a frontszolgálati időt. Ezért Horthy elbocsátotta Werthet. Az új vezérkari főnök Szombathelyi Ferenc lett. Szeptember 7-én vele és Bárdossyval együtt mentek a német főhadiszállásra, hogy tárgyaljanak a magyar csapatok kivonásáról. Ezt nem sikerült elérni, de az is eredmény, hogy a gyorshadtestet novemberben kivonhatták, a kintmaradó egységek pedig csak megszállási feladatokat láttak el.

1941-ben bizonyossá vált, hogy a német villámháborús tervek összeomlottak. Most már hosszú háborúra kell számítani, s Szombathelyi már a német győzelmet is kétségbe vonta. A német kormány ekkor kezdte zsarolni a hazai kormányt és a hadsereget, hogy hozzanak nagyobb áldozatokat. Bárdossy megtette a második önkényes lépését: hadat üzent az Egyesült Államoknak, mikor megtudta, hogy Pearl Harbournál mi történt.

Tehát Magyarország ekkorra hadban állt a Szovjetunióval, Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal, s csak néhány ezer katona volt kint a megszállt övezetekben. Hitler ezt nem tűrhette, és sokkal nagyobb részvételre sarkallta Magyarországot. Ennek a nyomásnak engedve szerelték fel a II. magyar hadsereget, és küldték ki a Don folyóhoz.

Azonban felvetődött Horthy utódlásának a kérdése, hiszen Horthy ekkor már 73 éves volt, és nem titkolt szándéka az volt, hogy fiát, Istvánt ültesse maga után a kormányzói székbe. Horthy István még apjánál is "angol- és zsidóbarátabb" volt, ezért Hitler nem akarta, hogy ő kerüljön hatalomra. Végül Horthy István 1942. augusztus 20-án repülőgép-szerencsétlenség közben életét vesztette.  Lehet, hogy német kéz által? Így az utódlás nem lett megoldva.

1942. február 19-én sikeres választások voltak hazánkban, miután március 7-én Horthy menesztette Bárdossyt.

Kállay Miklós lett az új miniszterelnök. Ekkor már a háború befejezése volt a tét. Kállay egy évig folytatott hintapolitikát, majd tényleg a háború befejezésére fordította minden erejét. Ezért kellett kétarcúnak lennie: "...Láttam, hogy én többé egyetlen nyílt, őszinte szót nem szólhatok..."

Közben a szovjetek megtámadták a II. magyar hadsereget. Jány Gusztáv, a hadsereg parancsnoka tudta, hogy a teljes katasztrófa fenyeget, s a szükséges vészjelzéseket le is adta. Ám sem a vezérkar, sem az illetékes német parancsnokság, sem Horthy, mint a hadsereg ura nem reflektált erre. Egy hét alatt a II. magyar hadsereg szétesett. 1943. február 9-én következett be a doni katasztrófa: 150 ezer halott.

Ebben az évben egy balkáni akcióra akarta rávenni a magyarokat a nácik. Erről Kállay hallani sem akart. Ekkor már Kállay is tudta, hogy el kell kerülni a szovjet megszállást. Ezért diplomáciai tapogatózásba kezdett az angolok felé. Fontos tudni, hogy a német titkosszolgálat tudott minden lépésről. Az angol kormány szerencsére elég gyorsan reagált, és szeptember 9-re átadták a külön fegyverszünet előzetes feltételeit. Eszerint csökkenteni kellett volna katonai és anyagi támogatását, és átszervezni a katonai vezetést, hogy alkalmas legyen az átállás végrehajtására. Veress László révén rádiókapcsolatba kerültünk Londonnal.

Érthető, a jól tudósított Hitler azonnal beszélni kívánt Horthyval. Április 16-17-én először élvezhette a "Führer" dühkitöréseit. Hitlernek három célja volt: Kállay felmentése, a zsidókérdés "megoldása" (Endlösung), a magyar katonai részvétel erőteljes növelése a keleti fronton. Horthy azonban megvédte mind Kállayt, mind a II. magyar hadsereget, akiket Hitler gyávának titulált. Tehát klessheimi tárgyalások eredménytelenül záródtak, s a német hadvezetés nekilátott a Marghareta-tervnek, azaz Magyarország megszállásához.

1943 júliusa után Kállay hozzálátott a magyar kiugrás kidolgozásához. Kállay félt a náci megszállástól. Horthy véleménye azonban különös volt, aki elfogadta ugyan a háborúból való kiválás szükségességét, de egyelőre ragaszkodott hozzá, hogy amint a becsület megköveteli, az aktuális bajtársat tiszteletben tartsa, és ne támadja hátba, sőt, hogy szándékát előzetesen bejelentse annak a Hitlernek, akiről jól tudta, hogy őt több tucat esetben félrevezette és becsapta. Kállaynak nem volt politikai terve a német megszállás ellen.

A teheráni konferencia után kiderült, hogy a második frontot Nyugat-Európában nyitják meg, így biztos, hogy a Vörös Hadsereg fogja hazánkat előbb elérni.

A Marghareta-terv már rég elkészült, így 1944. március 17-én Hitler Berlinbe várta Horthyt, hogy megbeszélje vele a katonai helyzetet. A magyar vezetés néhány tagja gyanút fogott, mivel már napok óta német beszivárgásokról és egyéb fura jelenségekről érkeztek jelentések a határőrség, a vasúti ellenőrzés és a rendőrség részéről, amellyel kapcsolatban a kormány és a kormányzó hagyta magát megnyugtatni a német magyarázatok által. Szombathelyi pedig egyenesen elhitte, hogy valóban katonai kérdésekről lesz szó, s jobbnak látta, hogy az alkudozásban Horthy a segítségére van, ezért az utazás mellett döntöttek. Végül Horthy döntött. Valószínűleg egyetértett Mussolinivel, miszerint a "Führer" őt különleges személyiségnek tartja, s így talán hatni tud Hitlerre. A kormányzó ebben nagyon tévedett, mert Hitler zsidóbarátnak, népnyúzónak, angolszimpatizánsnak tartotta, s ezért mélyen megvetette őt. Végül Horthy megígérte, hogy a németek ellenállás nélkül vonulhatnak át az országon, mivel ígéretet kapott arra, hogy a német csapatok csak ideiglenesen fognak az országban tartózkodni. Így Horthy a helyén maradt, s még mindig a magyar hadsereg vezére volt. De a megszállást nem kerülhette el.

Ám a Wehrmacht mellett megjelent az SS, az SD, és a Gestapo is. Már előre készített listákkal jöttek be az országba, hogy kiket kell letartóztatni. Így minden németellenes magyart kiiktattak a politikai életből. Ekkor Horthy ügyes lépést tett: nem a németek ajánlotta Imrédyt nevezte ki miniszterelnöknek, hanem Sztójay Dömét, akinek nem volt politikai háttere, bár nem volt sokkal jobb Imrédynél. Ezzel Horthy egyedül maradt. A pártokat feloszlatták, a kormányban meg már nem bízhatott senkiben. Horthynak zseninek kellett volna lennie, ha ebből a játszmából sikerrel akart volna kilábalni. Horthy egyelőre kivárt, új, megbízható kapcsolatokat keresve, így ölbe tett kézzel nézte végig az I. magyar hadsereg kiküldését, a gettósítást. Végül 1944 júliusában a nagy nemzetközi tiltakozásra leállította a zsidók legyilkolását, így a fővárosi zsidóság megmenekült. Június és október között szinte nem lépett semmit az előbb említett ügyön kívül. A magyar irodalmi élet ezt a sokkhatásnak tulajdonította. Horthy ezek után új kormányt akart alakítani megbízható emberekből, ami ellen Hitler hevesen tiltakozott, de Horthyt már nem lehetett megállítani. Ez összefüggött a D-nap sikerével, és a németek keleti kudarcaival, illetve, hogy az I. magyar hadsereg nem szenvedett túl nagy veszteségeket. Lábra állt a II. magyar hadsereg is, ugyancsak kormányzóhű vezérrel. Horthy mindössze a legkisebb III. hadseregre nem számíthatott. Ezzel együtt létrejött a Magyar Front, így már politikai szövetségesek is voltak. Ebben az időben az SS megkaparintotta a magyar ipar egyik fellegvárát, amihez Imrédy segítette őket, ám a német vezetés ezt túl nagy áldozatnak találta a "barátság oltárán".

Horthy nagy szervezkedésbe fogott, amiről ismét tudott a német hírszerzés... Augusztus 23-án megtörtént a román átállás. A három magyar hadsereg a keleti határokhoz vonult, de helyzetük tarthatatlanná vált, ráadásul szeptember 9-én a Vörös Hadsereg ellenállás nélkül átvonult Bulgárián, majd 19-én a finnek békét kötöttek a szovjetekkel. Elérkezett a magyar lépés ideje. Horthy ekkor már 77 éves, és nagyon megviselt volt.

A fegyverszünet legfontosabb előfeltételét már június-július folyamán egy új, megbízható kormányban látta. Miniszterelnöknek Lakatos Gézát, honvédelmi miniszternek Csatay Lajost, külügyminiszternek Hennyei Gusztávot tette meg. A kormányzó szándéka, amit nem titkolt el Lakatos előtt, az ország szuverenitásának megőrzése, és a háborúból való kiugrás volt. A kormány augusztus 29-én alakult meg, a németek nem kis felháborodására. Sajnos nem volt más megoldás, az oroszokkal kellett elkezdeni a fegyverszüneti tárgyalásokat. Azonban Lakatos nem bizonyult jó választásnak. Túlságosan is kompromisszumkész volt. És Horthy is rájött, hogy Hitlertől nem lehet bajtársiasan megválni. Szeptember 7-re Horthy koronatanácsot hívott össze, és bejelentette fegyverszüneti szándékát. Ezt Lakatos alkotmányellenesnek találta, s kérte, hogy az ügyet vigyék a parlament elé. Ez groteszknek hangzott, végül Horthy rájött, hogy egyedül kell cselekednie.

Így is történt. Faragho Gábor, korábbi moszkvai katonai attasé vezetésével delegációt küldött Moszkvába. A tárgyalások döcögősen mentek, ami a kommunikáció sebessége miatt volt tudható, illetve annak, hogy a magyarok úgy akartak kilépni a háborúból, hogy a kilépést követően nem kell hadat üzenniük Németországnak (finn-formula). Horthy azt remélte, hogy a németek ezek után kivonulnak Magyarországról. Ez balga következtetés volt, hiszen a magyar határok után közvetlen Németország jön, s Magyarországot ütköző államként akarják felhasználni a németek. Október 11-én aláírták a Kremlben az előzetes fegyverszüneti okmányt. Ez kimondta, hogy a magyar erőket vissza kell vonni az 1937-es határokra. Erdély kérdéséről az okmány hallgatott.

Az ország területe 1944. szeptember végén már kettős megszállás alatt volt. Nagyobb részét a németek birtokolták, kisebb részét az oroszok. Ezekben a napokban Horthy megkezdte budapesti szervezkedését. Elsősorban négy főtisztre támaszkodhatott: Vörös János vezérkari főnökre, Miklós Bélára, az I., Veress Lajosra, a II. magyar hadsereg, valamint Bakay Szilárdra a budapesti helyőrség parancsnokára. A németek Bakayt eltávolították, de a helyére kerülő Aggteleky Béla, aki megbízható volt, de minőségileg nem ért fel elődjével. A terveket egyeztette mindenkivel, s valószínűleg október 20-án és nem 15-én lett volna az akció a következő kódra: "1920. március 1-ei rendeletem végrehajtandó!" Ez Vattay szerint azt jelentette, hogy fel kell venni a kapcsolatot az oroszokkal, és velük együtt részt kell venni a felszabadító küzdelmekben. Ez már az átállást jelentette volna.

A parancs valamilyen okból nem jutott el rendeltetési helyére. A kép zűrzavart mutat, egyik oldalon az árulás, a másik oldalon a gyengeség és a tehetetlenség miatt.  Mégis úgy tűnik, hogy az október 15-ei káosznak és kudarcnak döntően az az oka, hogy 5 nappal előbbre hozták az akciót, s nem maradt idő az újabb megbeszélésekre. Ezt a német-nyilas hatalomátvétel szerveződése miatt kellett Horthyinak megtennie. Így a csapatok biztos, hogy nem érkeztek volna meg 15-ére. Ugyanakkor 14-ére kitűztek egy honvédelmi találkozót az I. és a II. hadsereg parancsnoka között, de Vörös János valami okból nem jelent meg. Így a két hadsereg felkészületlen maradt.

Október 15-én reggel Magyarországot hadműveleti területté nyilvánították, Horthy fiát, ifj. Horthy Miklóst a németek elrabolták. 11 óra után kezdődött a koronatanács ülése, ahol Horthy közölte, hogy tekintettel a hadi helyzetre fegyverszünetet kér. Ezt Vőrős támogatta, Lakatos ismét alkotmányjogi színjátékot rendezett. 13 órakor mondta be Horthy a rádióban azt, hogy Magyarország átállt a szövetségesek oldalára.

Végül Horthyt a hadsereg buktatta meg, egy részről a szakszerűtlenség, más részről az árulás miatt. És, ha mindehhez hozzátesszük, hogy Horthy ellen fellépett a budapesti helyőrség, a folyamőrség, a csendőrség és a rendőrség...

A történet ott zárul le, hogy fia életével zsarolják, így visszavonja a proklamációját, és támadási parancsot ad ki a honvédségnek. Végül lemond. A hatalmat Szálasi Ferenc veszi át. Ezzel a Horthy-rendszer megbukott.

Ez a rendszer úgy érzem már a háború előtt megingott. Túl közel kerültünk a németekhez, s a szerencsétlen földrajzi helyzetünk határossá tett minket a velük az Anschluss után. A német titkosszolgálat is kifogástalanul működött, így nem is tudtunk volna bármit is eltitkolni előlük. Úgy vélem, a bukást nem lehet egyértelműen Horthy számlájára írni. 1936 és 1944 között minden lényeges magyar politikus hibázott. Horthy csak egy volt a sok hibázó között, azt viszont nagyon becsülöm benne, hogy nem lett öngyilkos, végig a süllyedő hajón maradt.

Felhasznált irodalom:

• Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában 1914-1945 Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998.
• Magyarország története VIII. kötet 1919-1945 (Főszerkesztő: Ránki György), 3. kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.

Budapest, 1999. április 18.

Törley Gábor