Az újkori filozófia, a skolasztika módszerétől eltérően, másképp vizsgálja a természetet és az emberi lelket. Ennek első úttörője, Bacon egyik szellemi elődje, Johannes Ludovicus (1492-1540), spanyol humanista, aki elsőként mondta ki az empirizmus két alapelvét: 1. A természetet csak közvetlen megfigyelés elvén lehet megismerni (nem pedig Arisztotelész Fizikájának megtanulása esetén); 2. A filozófusnak nem azt kell vizsgálnia, hogy mi a lélek (ellentétben Arisztotelész Lélek című könyvével), hanem az önmegfigyelés útján, kell megtudnia, hogy a lélek milyen tulajdonságokkal rendelkezik, s hogy ezek hogy fejtik ki hatásukat.

Ez a két fogalom a 16. században összefonódott a megismerés vizsgálatában: a lélek a megismerés szubjektuma, a természet pedig az objektuma lesz. A filozófia feladata ennek az elemzése.

Érdekes, hogy mennyire egyezik e témában Bacon és Descartes véleménye:

"A természetet szolgáló és magyarázó ember annyit tehet és foghat fel, amennyit a természet rendjéből a dolgokra vagy elméjére vonatkozóan megfigyelt." (Bacon: I. aforizma)

"Elhatároztam, hogy nem keresek más tudományt, csak azt, amelyet magamban vagy a világ nagy könyvében találhatok." (Descartes: Értekezés a módszerről)

Francis Bacon (1561-1626) Londonban született, egy előkelő családban. Apja, Sir Nicholas Bacon, I. Erzsébet királynőnek volt a főpecsétőre. Sőt, anyai nagyapja, aki nyelvész és teológus volt, VI. Edward király nevelője volt. Tizenkét éves korában Cambridge-ben, a Trinity College tanulója. Itt is végezte egyetemi tanulmányait. 1577-79 között a párizsi angol nagykövet mellett találjuk. Mikor édesapja meghalt 1579-ben, visszatért Londonba, de hiába kopogtatott munka reményében a befolyásosabb ismerőseinél, nem sikerült állást találnia az ifjú diplomatajelöltnek. Ezért a Gray Inn jogakadémián folytatta tanulmányait. 1583-ban parlamenti képviselő, 1591-től Essex gróf pártfogását élvezte. A gróftól 1595-ben birtokot is kapott.

1603-tól, I. Jakab trónra lépésétől karrierje magasra ívelt. Még ebben az évben lovaggá útik, 1607-ben General Solicitor (helyettes főállamügyész), 1613-ban Atorney General (főügyész), 1618-ban főpecsétőr (elérte apja rangját), lordkancellár, a király távollétében az állam kormányzója. Még ebben az évben lesz Verulam grófja, majd 1621-ben Saint-Alban őrgrófja.

Ám ekkor karrierje derékba tört, mert a parlamenti vizsgálóbizottság kimutatta, hogy megvesztegetett néhány embert a hajózási és kereskedelmi monopóliumok ügyében, ezért négy napra a hírhedt Tower lakója lett, de kegyes uralkodója jóvoltából szabadlábra helyezték, és a bírságokat sem kellett kifizetnie, ám le kellett mondania az összes államhivatalnoki tisztéről. Erről így írt Bacon: "A korrupciót illetőleg: ne csak magad és szolgáid kezét tiltsd el a kapástól, hanem tiltsd el az ügyfelek kezét is az adástól. Mert a szokványtisztesség az előbbit teszi, a meggyőződésből fakadó tisztesség ellenben, amely a vesztegetés feltétlen utálatával jár karöltve, az utóbbit is. És ne csak a hibától óvakodj, hanem a gyanútól is… Nagy poszton ismerszik meg az ember, – s ki jónak, ki rossznak ismerszik meg" – írta Bacon fennkölten egyik esszéjében (XI. A magas posztról). Látjuk, hogy ez esetben az elmélet ellentmondásba került a gyakorlattal.

Miután kiszorult a politikai életből, az addig csak kedvtelésből végzett tudományos tevékenységeire kezdett koncentrálni. Ez a kísérletező szenvedély "ölte meg". 1626 márciusában azt próbálta megvizsgálni, hogy ha egy tyúkot hóval kitöm, akkora hús tovább ellenáll-e a bomlásnak. Ekkor súlyosan megfázott, de még halála előtti egyik levelében leírta: "a kísérlet pompásan sikerült".

Filozófiai fejlődését a klasszikus és a reneszánsz kultúra, illetve a saját képességeibe vetett hit határozta meg. Nagyon szerette a görög mitológiát, amelyben mély filozófiai gondolatokat látott, mint ezt a De sapientia veterum (A régiek bölcsességéről, 1609.) című művében kifejtette. A hagyományos gondolkodást már nem látta elégségesnek, ezért egy új filozófiai módszeren kezdett el dolgozni. Fő műve a Magna Instauratio Scientarium (A tudományok nagy helyreállítása), amelynek második része a Novum Organum (1620.) kitűnő összefoglalása a Bacon által javaslt módszernek. A nagy mű nem készült el teljesen, csak az első rész tervei valósultak meg, amelyben egy korábbi, 1605-ben elkészült munkáját (Az isteni és emberi tudományok haladásáról) fejlesztette tovább s 1623-ban De dignitate et augmentis scientarium (A tudományok méltóságáról és előremeneteléről) címen jelentette meg.

Meg kell még említeni az 1624-ben elkészült utópiáját, az Új Atlantiszt, melyet folyamatosan bővített és kiadott (1598, 1612, 1625). Nagy hatással volt Montaigne ezekre a művekre, s tekinthetjük egyfajta válaszként is a francia filozófus gondolataira. Ebből a műből kitűnt, hogy Bacon nem csak szóban "ékes", hanem írásos művei is nagy kimunkálásról tanúskodnak.

Bacon egyik alapgondolata az, hogy az előítéleteket le kell küzdeni. A régiektől eltérő álláspontját az úgynevezett idolumelmélet megalkotásakor fejtette ki. Idolum: árnykép, bálvány; a görög eredeti eidólon a holtak árnyát jelentette, s az ókori filozófiában a dolgok igazi képét jelölte, Bacon gondolataiban ködképként negatív értelmezést kapott. A helyes gondolkodáshoz vezető utat a ködképek, a múltból táplálkozó hamis előítéletek és tanok zavarják. Bacon a ködképek négy fajtáját különítette el. 1. Idola Tribus (a törzs ködképei) az emberi természetből táplálkozó előítéleteket jelenti. Itt kimondja, hogy az ember nem lehet mindennek a mértéke. Ugyanakkor kritizálja a gondolkodást is, hiszen néha az ember több rendet visz be a dolgok és a természet világába, mint amennyi ott van. "Az emberi értelem pedig görbe tükre a tárgyak sugarainak: saját természetét a dolgok természetével összekeverve eltorzítja és meghamisítja a dolgokat." (Novum Organum XLI.). Ebben a részben értekezik arról is, hogy az ember érzelmek nélkül nem tud gondolkodni, hiszen az érzelmek, az értelem és az érzetek állandó kölcsönhatásban vannak egymással. 2. Idola specus (a barlang ködképei) az egyéni tévedéseket szimbolizálják, azaz minden egyes ember mint saját barlangjában kénytelen élni, "amely megtöri és beszennyezi a természet fényét". Mert mindenki egy saját nézőpont szerint nézi a világot, s ezen nézőpontok között lehetnek hasonlóságok és különbségek: valaki az egyezéseket, valaki a különbségeket veszi észre a dolgokban. Így léteznek szintetikus és analitikus elmék. 3. Idola fori (a piac ködképei) a helytelen nyelvhasználatból eredő tévedéseket tartalmazzák. Ez azért fontos, mert az emberek általában szóban érintkeznek egymással, s ha valamit a nyelvhasználat miatt félreértenek például fogalomzavar miatt vagy "a helytelenül és ügyetlenül kialakult szavak szembeötlő módon béklyóba verik az emberi értelmet" (XLIII.). 4. Idola theatri (a színház ködképei) a régebbi filozófiai tanokat jelentik. Ahány irányzat felmerült, "ugyanannyi színdarab készült el és került bemutatásra: megannyi képzeletbeli és színpadra illő világ" (XLIV.). Bacon itt felhívja a figyelmet arra, hogy túlzottan elfogadjuk azt, amit először működőképesnek látunk. Ezért a filozófus elveti több filozófus tanait (Püthagoraszt, Platónt, Arisztotelészt).

"Két úton, és csakis két úton kutatható és lelhető fel az igazság. Az egyik az érzékektől és az egyeditől a legáltalánosabb érvényű axiómákhoz rohan, és sziklaszilárd igazságnak tekintve ezeket az elveket, belőlük vezeti le és fedezi fel a középső axiómákat. Ez a jelenég járt út. A másik az érzékek és az egyedi tények segítségével folyamatosan, lépésről lépésre szűri le az axiómákat, hogy a legvégén jusson el a legáltalánosabb elvekig. Ez az igazi út, csakhogy nem próbálja ki senki." (Novum Organum XIX.).

Bacon a Novum Organum első aforizmájában meghatározta a mű és az új módszerének célját: "A természetet szolgáló és magyarázó ember annyit tehet és foghat fel , amennyit s természet rendjéből a dolgokra vagy elméjére vonatkozóan megfigyelt: ennél többet nem tudhat, és nem tehet" (I.). A kéznek és az emberi értelemnek szerszámra van szüksége, mert önmagára hagyatkozva nem sokat ér (II.). Ezt felfoghatjuk akár az empirizmus definíciójaként is. Az új módszer – mint ahogy a mű címe is jelzi – az arisztotelészi Organonra, annak meghaladására utal. A tudománynak a tapasztalatra és a megfigyelésre kell alapoznia, nem csak puszta elmélkedésre. A ködképek után rátérhet a természet kutatására. Ez a kutakodás az indukció módszerével lehetséges.

Indukciója három táblázatból állt. Az első: jelenléti táblázat (tabula praesentiae) azokat a példákat tartalmazza, amelyek biztos, hogy tartalmazzák a keresett tulajdonságot, formát. A hiánytáblázat (tabula absentiae) azokat a példákat tartalmazza, amelyből hiányzik a tulajdonság, melynek okát vizsgálja. A harmadik, a fokozati táblázat (tabula graduum), azokat az eseteket tartalmazza, amelyek a tulajdonság szempontjából átmenetiek a két táblázat példái között. A kizáró indukciót állította előtérbe. Tanai nagy hatással voltak a későbbi filozófusokra, akik ugyancsak az indukcióval foglalkoztak. Bacon hangsúlyozta, hogy a lényeget kell megragadni az indukció során.

"A tudás hatalom" – hangzik Bacon egyik jól ismert jelszava. Az ember tudásával megismerheti a természetet, hiszen ez az egyik feladata. "A természetet csak úgy tudjuk legyőzni, ha engedelmeskedünk neki."

Bacon jelentős érdemeket szerzett a tudomány osztályozásában. Az ember része a természetnek, s így a tudomány tárgya a természet, de magában foglalja az emberit is. Az embert háromféle megismerő képesség jellemzi: emlékezet, értelem és képzelet. Az emlékezet a történelem tudományát (természettörténet és polgári történelem), a képzelet a művészetet jellemzi. Az értelem pedig a filozófia alapja. Bacon szerint létezik egy úgynevezett "első filozófia", amely három ágra oszlik: "természetes teológia"(Isten közvetett megismerése a természet tényein keresztül), "antropológia" (filozófiai embertan) és "természetfilozófia". Az "antropológia" további két részre bomlik: emberfilozófia – philosophia humana (pszichológia, logika, etika), valamint polgári filozófia – philosophia civilis – (politika). A történelem, a természettudományok és az "első filozófia" tárgya az "ember országa", a teológiáé az "Isten országa" (Regnum Dei).

Bacon hitt Istenben. Úgy vélte, hogy az emberi lélek két részre osztható: egy "érzéki", halandó lélekkel, ami az állatokban is megtalálható; és egy "eszes", halhatatlan lélekkel, amit Isten ajándékozott az embereknek. Ennek vizsgálata a teológiai megismerés hatáskörébe tartozik. "Inkább elhiszem a Legendák könyvének minden regéjét, a Talmudot és a Koránt, mint azt, hogy a világmindenség gépezete értelem nélkül való. Isten azért nem tett csodát az ateisták meggyőzésére, mert mindennapos munkái is elegendőek a meggyőzéshez. Kevéske filozófia hajlamossá teszi az ember elméjét az istentagadásra, az elmélyült filozófia azonban visszavezérli az emberi észt a valláshoz: hiszen mikor az emberi elme a szétszórt másodlagos okokat látja maga előtt, olykor hajlandó megnyugodni bennük, s megállapodni náluk, ám ha az összefüggéseiket vizsgálja, ahogyan egymáshoz társulnak és összekapcsolódnak, akkor kell szárnyalnia a Gondviseléshez és az Istenséghez" (Esszék XIV. Az ateizmusról).

Egyik másik esszéjében így ír: "Mivel főképp a vallás az, ami összetartja az emberi társadalmat, fölöttébb kívánatos, hogy az egység szilárd köteléke fogja egybe" (Esszék III. A vallás egységéről). Szót emelt a vallásháborúk és a széthúzás ellen, utalva a francia hugenotta háborúkra. Bacon szerint Isten vallása nem osztható.

Társadalomfilozófiája a már előbb említett Új Atlantisz című művében látott napvilágot. Itt egy olyan utópisztikus társadalmat képzelt el, ahol a polgárok közvetlenül élvezhették a tudomány vívmányait. Ezt az államot tudósok irányítanák egy központi helyről (Salamon háza). Cél: az emberi uralom határainak a kiszélesítése, ami a természet minél teljesebb megismerésével lehetséges.

Bacon nagy mérföldkő volt az újkori filozófia történelmében. Végrendeletében megragadta élete első szakaszát, amikor címet, rangot és gazdagságot szerzett. De büszkén ír élete utolsó őt évéről, mert olyan művet hozott össze, ami túléli alkotóját: "Testemet minden pompa nélkül temessék el! Nevem a jövő korokra és idegen nemzetekre marad."

Úgy érzem, igaza volt Bacon-nek, hiszen megtapasztalás nélkül csak a tudás egy kis részét vehetnénk birtokba. Hiszen még az állatok is az élet tapasztalatai alapján tanulnak meg járni, enni, beszélni, ugyanúgy, mint mi, emberek. Abban is egyetértek a filozófussal, hogy nem szabad elsőre ítélni, hiszen lehet, hogy ez kevés a teljes megismeréshez, mert ha egy embert akarok megismerni, akkor lehet, hogy első látásra jónak tűnik, de ha egy másik szempontból is megnézem, változhat a véleményem.

Felhasznált irodalom:

• Francis Bacon: Novum Organum I. (Fordította: Csatlós János.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954.
• Francis Bacon: Esszék (Fordította: Julow Viktor.) Európa Kiadó, Budapest, 1987.
• Dörömbözi János: A filozófia története és elmélete II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994.
• Lengyel Dénes: Újkori bölcsek nyomában Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1987.

Budapest, 1998. november 24.

Törley Gábor